Település bemutatása

Vésztő városa Békés megye északi részén helyezkedik el, a Kis-Sárrét tájegységben. Vésztőt a legkorábbi írásos emlék 1350-ben említi először Vejzetheu (vejszető) néven. A szabályozatlan Sebes- Körös nádas-sásos- zsombékos, hatalmas kiterjedésű vízjárta elöntési területén található kiemelkedéseken települt meg itt az ember, s alkotott kisebb-nagyobb élőhelyeket. A megélhetési lehetőséget szinte a halászat adta, az egyik fő halfogó eszköz neve volt a vejsze, amiből a település nevét származtatják. Ezen kívül egyéb, tudományosan alá nem támasztott néveredet-elképzelések is léteznek:

Víztő- a Sebes-Körös régi medrébe vezető nagyobb ér csatlakozása a folyóba

Vesztő- a tatárjárás alkalmával az itt élők állítólag kaszákat helyeztek volna a folyó medrébe, amely megakadályozza a tatárokat az átkelésben, s számukra volt vesztő(hely).

A török uralom alatt Vésztő teljesen elnéptelenedett, s a Rákóczi- féle szabadságharc leverését követően, 1713-ban történt meg az újratelepítése a Hajdú-Bihari megyében lévő Bakonszegről. A betelepült lakosság megszervezte saját ellátását, vízimalmok létesültek a Sebes-Körösön, munkába álltak a helyi kézművesek, iparosok. A lakosság többsége református volt, templomát 1782-83-ban építik fel, s 1825-ben bővítik.Vésztő 1871-ben nagyközségi státuszt kap, a vasúti közlekedés 1881-ben indul meg.

1925 karácsony estéjén a Sebes-Körös jeges árvize zúdul a község északi részére, elpusztítva mintegy ezer lakást és tanyát. A katasztrófa sújtotta községben Horthy Miklós kormányzó is látogatást tesz. 1927-ben épül az első villanytelep Vésztőn, s ugyancsak 1927-ben kezdődik meg és 1928-ban fejeződik be a járdásítási program.

Az élénk agrárszocialista mozgalom jelenlétét jelzi, hogy 1943 februárjában itt tartották meg az I. Országos Földmunkás Kongresszust. A német megszállás alól 1944. október 6-án szabadul fel a település. Az úgynevezett Rábai féle „Vésztői Köztársaság”, 1944 decemberétől 1945. február végéig tart. A II. világháborút követő évtizedek történéseinek menete a megye legtöbb településhez hasonlóan írható le, a gazdaság fejlődése a termelőszövetkezetek létrejöttétől az iparosításig, az infrastrukturális fejlesztések, a villany, víz, gáz hálózatának kiépítéséig.

Említésre érdemes, hogy 1982-ben fejeződtek be a Vésztő-Mágori ásatások, az átadás után az itteni történelmi emlékhely évről-évre látogatottabbá és ismertebbé vált.

Vésztőn csak alapfokú oktatási intézmények működnek. Középiskolája 1963 és 1982 között volt a településnek, egy általános gimnázium, melyet az akkori oktatáspolitika elsorvasztott. Az alapfokú nevelő-oktató munka három intézményben történik: a Vésztői „Négyszínvirág” Óvoda és Bölcsőde, a Szabó Pál Általános Iskola, a Kis Bálint Református Általános Iskola. Továbbá esti gimnázium is működik a településen, mely Báthori István nevével fémjelzett.

A kulturális élet legfőbb intézménye a Sinka István Művelődési Központ, Népfőiskola és Városi Könyvtár, illetve az Alapfokú Művészeti Iskola.

Idegenforgalmi szempontból kiemelkedő jelentősége van a Vésztő-Mágor Csolt Monostor Történelmi Emlékhelynek, ami Szeghalom felé, Vésztő belterületétől 5 és fél kilométerre található.

Az itteni ikerhalom egyikén tárták fel a Vatához tartozó Csolt nemzetség monostorát, s a templom mellett egykor volt kolostort. A domb történetét a halom belsejében, gróf Wenckheim Ferenc által épített pincében, évente április 1-től október 30-ig látogatható kiállítás mutatja be.

A másik halom belsejében végzett ásatások során a neolit korból származó leleteket tártak fel. Maga az emlékhely természetvédelmi területen fekszik, környezete egyrészt a Sebes-Körös szabályozása előtti, valamint az azt követő természeti tájat mutatja be. Előbbiben található egy pákásztanya, ami valamikor mocsári, lápi ember lakóhelyét és az általa használt halászó eszközöket mutatja be.

Az emlékhelyet félkörben határoló Holt-Sebes-Körösön csónakkirándulásra van lehetőség. A gyalogos turizmust kedvelők a Holt-Sebes-Körös partján, jelzett turistaúton is megközelíthetik Vésztő-Mágort. Itt található az ország egyetlen népi írók, a népi irodalomhoz kötődő személyek szoborparkja.