Metykó Gyula hagyatéka
Vésztőn, a Kossuth utca 39. szám alatti múzeumi kiállítóhelyen, az épület emeleti részén találhatók Metykó Gyula alkotásai, melyet 1988. június 5-én avattak, tehát már több mint negyedszázada látogatható. A festő 1907. január 4-én született a mai Kossuth utcában, iparos családba, harmadik gyermekként. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult festő szakon. Csók István osztályába járt, aki ajánlólevelében így jellemezte: „Metykó Gyula másodéves tanítványom, nem csak rendkívüli tehetsége, szorgalma és művészi hivatottsága révén egyik legkedvesebb növendékem, hanem mint komoly, szerény és jó modorú ifjú is rászolgál teljes szimpátiámra…”
Később tanára Glatz Oszkár lett s Metykó Gyula a festő szak mellett elvégezte a grafikai és freskófestő szakokat is. A Képzőművészeti Főiskola Kecskeméti művésztelepén Révész Imre irányításával végezte (1928-30) tanulmányait. Leginkább az alföldi táj ihlette meg ezen belül is Békés megye és a Sárrét. Széles ecsetkezelése és sötétebb tónusba hajló tájképábrázolásai jellemzőek. Tanulmányúton járt Olaszországban, Ausztriában és Csehszlovákiában. Metykó Gyula bejárta a világot, látogatásokat tett Amerikába (Cleveland) és Ázsiába. Több portrét festett író-kortársairól (Sinka István, Ötvös Lajos parasztköltő stb.). 1935-ben Székely Bertalan-díjat nyert a Képzőművészeti Főiskolán. Náday Nagy Ferenccel közös könyve: Két művész, Költő és festő. 1935 óta rendszeresen részt vett budapesti kiállításokon, a Műcsarnokban, az Ernst Múzeumban, a Tamás Galériában, a Nemzeti Szalonban. Metykó Gyula életművének jelentős részét, 337 művet: festményeket, grafikákat szülőhelyének, Vésztőnek ajándékozta. A festő szülővárosának ajándékozott hagyatéka jelentős értéket képvisel a magyar képzőművészetben. Budapesten hunyt el 1992. szeptember 10-én.