Dancs Gáborné, Pákozdi Ilona 1954. február 24-én született Vésztőn. Édesapja földműveléssel foglalkozott, a téli estéken pedig fűzfavesszőből szalmahordó kosarakat, aszaló kosarakat és más használati tárgyakat készített. Ica néni gyermekként csodálattal figyelte édesapját munka közben – ekkor szeretett bele a kosárfonás mesterségébe. 1968-ban, az általános iskola elvégzése után Békésen folytatta tanulmányait szakmunkásképzőben, ahol gyakorlati tárgyként a kosárfonást választotta. 1970-ben szerzett szakmunkás-bizonyítványt, majd Vésztőn helyezkedett el kosárfonóként, ahol 20 éven át dolgozott. Ez idő alatt számtalan igényesen elkészített, különleges darab került ki a kezei közül. A rendszerváltást követően munkahelye megszűnt, de hivatástudata és munkaszeretete új irányt talált: Gyulán elvégezte a szociális gondozó és ápoló képzést, majd a Vésztői Református Szeretetotthonban dolgozott újabb 20 éven keresztül.
A kosárfonás azonban végigkísérte életét. Tudását és a mesterség iránti szeretetét gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt átadta. Oktatója volt az első Nemzetközi Népművészeti Tábornak, és azután is aktív résztvevője volt a táboroknak. Fáradhatatlan lelkesedéssel vett részt a város intézményeinek rendezvényein, ahol a kosárfonás szépségével ismerteti meg Vésztő apraját és nagyját.
A Vésztői Négyszínvirág Óvoda és Bölcsőde állandó partnereként évről évre visszatérő vendégként üdvözölte. A Tájház programjain és a várhelyi táborokban is rendszeresen közreműködött. A 2023/2024-es tanévben a Sinka István Művelődési Központ keretein belül heti rendszerességgel vezetett szakkört, amelynek zárásaként a résztvevők munkáiból kiállítás nyílt az intézmény aulájában.
Elhivatott volt a néphagyomány megőrzésében és továbbörökítésében. Kedvességével, alázatával és szakmai tudásával kivívta mindannyiunk tiszteletét.
Ahogyan ő fogalmazott:
„A kosárfonás jövőbe mutató, szép feladatát látom ezekben az alkalmakban. A kosárfonás az egyik legszebb kézműves mesterségünk.”