Vári Szalay István, fafaragó munkássága
Vésztőn született kisiparoscsaládban. Édesapja fodrászmesterként dolgozott, a fiát is csak a fodrászként tudta elképzelni. Ezért csak azt követően bocsátotta útjára, hogy 1951-ben sikeres szakmunkás vizsgát tett. Ezt követően, 17 évesen kezdte el a maga életét élni, majd érettségizett, letöltötte a katonaidejét, ezután pénzügyi szolgálatot teljesített. 10 év után újra Vésztőre jött, családot alapított, és visszatért a fodrász szakmához, majd újabb 10 év elteltével a Kisiparosok Járási Titkára lett 8 évig.
Az ezt követő két évben a Kéményseprő és Tüzeléstechnika Vállalat művezetője volt, majd Vésztőre hívták kommunális szolgálatvezetői állás betöltésére, és ebből a munkakörből ment nyugdíjba. Gyermekkora óta mindig késztette valami arra, hogy formába faragja a falusi emberek szorgos életének egy-egy mozzanatait. A fa szerelmese lett. Kialakította egyéni technikáját, maga készítette a szerszámait. Gyűjtögette a régi faragó emberek megmaradt mintáit és alkalmazta azokat.
Tanító és néptánc oktató felesége biztatására elvégezte a Díszítőművészeti Oktatói „C” kategóriájú tanfolyamot. Oktatóként a hosszú évek alatt kialakult fogásokat át tudta adni az érdeklődő gyermekeknek.
Faragó szakkört szervezett 1980-85 között Vésztőn, Szeghalmon és Bélmegyeren. Járási faragótábort három, országos, nemzetközi, megyei rendezésben Szanazugban két alkalommal vezetett. A szabadságát évtizedeken át alkotó-, faragótáborokban töltötte, megfordult Sárospatakon, Kígyóson, Kecskeméten, Kunhegyesen, Mezőhegyesen, Békéscsabán, Szolnokon, ahol játszótéri elemeket, székely kapukat készített. Munkájáért számos elismerő oklevelet kapott, a Szolnok Városi Tanács annak idején „Társadalmi Munkáért” arany fokozatával ismerte el teljesítményét.
A vésztői óvoda részére is készített játszótéri elemeket, s az ő keze munkáját dicséri a Vésztő-Mágori Emlékfa is, amit dr. Istvánfi Gyula tervei alapján készített. Ő munkája a települést díszítő négy beköszöntő tábla is.
Kiállításokra, rendezvényekre mindig szívesen ad anyagot. Az Országos Népművészeti Zsűri négy figuráját fogadta el. Sík- és domború faragással készített figurák, faliképek, tükrösök (békési motívumokkal) kerülnek ki keze alól. Kedvenc témája a paraszti élettel kapcsolatos munkaábrázolás.
Az építészetben is nagy jelentősége van a díszítő jellegű fafaragásnak, igazi területe azonban a használati tárgyak és bútorok ékesítése. A legművészibb fafaragás a faszobrászat terén található, melyből Vári Szalay István nagyon sokat alkotott. Faragásainak alakjai az egyszerű, mindennapi munkában megfáradt embereket ábrázolja kiváló művészi tehetséggel. Az ábrázolásokban kiemelkedő az arc megformálása, mely hűen tükrözi az adott emberi érzést.